S L A M M E D . slam poetry publication




  • Hungarian Slam Poetry Publication

    S L A M M E D . 

    The authors are
    Áfra János • Biró Krisztián • Izsó Zita • Juhász Tibor • Lukács Flóra • Zala Eszter


  • Each poem has it's own piece and they are marked with numbers. The numbers show how many words are in the poems.























































  • Illustrations for each poem.




  • 086
    BIRÓ KRISZTIÁN - [ A bál után ]

    A bál után egyből az én szobámba
    jön, mint egy tériszony, olyan
    ebben a tűsarkúban. Túl sok vért
    vesztettem tegnap, és bosszúból
    egész este Láthatatlannak becéz.
    Megkérdezem, hogy milyen volt
    a bál, és azt feleli, hogy olyan, mint
    az összes többi: nyolcórányi
    egyenes tartás. A gerince ilyenkor
    már nem több, mint egy beakadt
    cipzár az estélyin, arra kér, hogy
    húzzam le. De mindig, amikor
    ezt teszem, csak ágy mellé dobott
    holmi lesz. Pedig ő az egyetlen
    nővér ebben az egész kórházban,
    aki még elhiszi, hogy létezem.​​​​​​​
  • 076
    LUKÁCS FLÓRA - A harmadik

    Egyszer Spanyolországban
    végigültünk egy bikaviadalt.
    Éreztem az állatok szagát,
    először a bikákét,
    azután a dögszagot.
    Láttam, ahogy kihúzzák
    a félig élő, félig halott testüket.
    Négy bika halálát néztük meg.
    Jóval kisebbek voltak,
    mint ahogy képzeltem.
    A harmadik karcsú volt és fekete.
    Az utolsó döfésig minden úgy történt,
    mint az első két menet alatt.
    A hátából kiállt a színes karderdő,
    mindenfelé pergő vérdarabok.
    Az utolsó döféstől felordított,
    dőlt belőle a vér.
    Meg se rogyott,
    végig állva maradt.
  • 078
    IZSÓ ZITA - Határátkelés

    Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,
    mintha mindenki tartozna valakihez.
    Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út,
    egy kisgyerek szerint olyan az arcuk,
    mint egy vajas felével a földre esett kenyér,
    amibe beleragadt a sok piszok.
    Már állni is nehezen bírnak,
    harmonikaszerűen összegörnyednek,
    üres tányérok szélén elnyomott csikkek,
    a félelem lassan beszivárog közéjük,
    víz a léket kapott hajóba,
    ledőlnek a csupasz földre,
    a holdat, az égre köpött, fehér meggymagot nézik.
    Hamarosan elalszanak, és akkor végre elmúlik az éhség.

  • 061
    BIRÓ KRISZTIÁN - Csendes környék

    Krematóriumok vannak benned,
    a nyakadon mind kitapintható.
    Kiket hamvasztottál el magadban?
    Engem belőled ők érdekelnek
    – a sétálók, a szédülékenyek –,
    addig kérdeznélek róluk, amíg
    rá nem jössz, hogy én is közülük jöttem.

    Bőröd alatt zsákutcák az erek,
    csendes környék, nem feszül itt semmi,
    villanydrótok, szárítókötelek,
    kilakoltatottak és beköltözők.
    Errefelé nem lehet leülni,
    túl sokan mentettek már meg ahhoz,
    hogy mindegyikükbe beleszeress.
  • 057
    LUKÁCS FLÓRA - Lola

    Két számmal nagyobb fehér pólóban,
    fekete felirattal: punks not dead,
    csőnadrágban, tornacipőben,
    oldalt felborotvált fejjel
    ültem két kínai nővel szemben,
    akik nevet adtak nekem.
    Percekig néztek, beszélgettek,
    aztán azt mondták, Lola leszek.
    A teremből kifele a Mindent anyámról
    jutott először eszembe. Egy név,
    ami egy AIDS-es transzvesztitáé,
    aki persze gyönyörű volt,
    most egy fél évig az enyém.​​​​​​​
  • 020
    ZALA ESZTER - Hangverseny

    Addig ordítottak ott
    Az üres teremben a kopott
    Zongorával a közepén,
    Míg a szomszéd be nem kopogott,
    Hogy milyen muzikálisak.​​​​​​​



  • 040
    ÁFRA JÁNOS - Nyúzás

    Álmomban megnyúztunk egy ragadozó madarat,
    mint egy emlőst. A tollait egyben fosztottuk le,
    bőrként vagy bőrrel együtt, nem tudom pontosan,
    csak azt, hogy biztos kézzel tettük, s a belsejében
    egy ugyanolyan állat teteme várt ránk.
    Kíváncsiságunk gondosan másolja a halált.

  • 108
    JUHÁSZ TIBOR - Vágás

    A vécéből szüntelenül árad a szennyvíz
    és a tyúkszar keveréke. Mintha nem lenne ajtó,
    bűz és tollak mindenütt, kukoricaszemek
    sárgállanak a szőnyegen, a repedezett
    ajtókereten sötétvörös pacák, a múlt heti vágás
    nyomai. Egy rendellenesre nőtt máj, kitépett
    zakóbélés hever a szétszórt csontokon,
    nem lehet eldönteni, hogy a maradványok
    vagy a kilátástalanság szilánkjai ropognak
    lépteink alatt. A mellettünk lévő lakásban
    disznókat tartanak, mintha dőlni készülne
    az épület, döngenek a falak, ahogy nyugtalankodnak
    az állatok. A padlón kanalak és tányérok egymásba
    rakva, egy kenyérvágókés, hegyével a szárnyasok felé
    mutat, mintha tudna a szobában alvó tizenéves
    szükségeiről. A lyukas pokróc szuszogását
    alig lehet hallani. Csörömpölnek a tányérok,
    ahogy közöttük elsuhan valami.

































  • Készült: Média és Design Tanszék, Vizuális Művészeti Intézet, Eger. Made at the Media and Design Department, Visual Arts Institute, Eger, Hungary.